Az első lépések


Valamikor 1988-ban kezdtem el a kapuvári kutyaiskolába járni, ami akkor Kistölgyfapusztán müködött. Itt elöször csak külsö szemlélöként, majd aktív segítöként vettem részt az oktatásokon. Késöbb, mikor az iskola beköltözött Kapuvárra a vasúton túli horgásztavakhoz, néha helyettesítettem az oktatót, azután meg úgy alakult a dolog, hogy már én tartottam a foglalkozásokat. Most 2013-at írunk, de még most is ugyanazok a problémák merülnek fel a kezdö kutyások részéröl, mint annak idején, huszonöt évvel ezelött.

Ez idö alatt majdnem minden tanfolyamon részt vettem, mint oktató vagy mint segítö, vagy mint segéd (csibész). Ez évi két tanfolyamot jelent, egyet tavasszal és egyet összel. Szóval így csaknem ötven tanfolyam után úgy érzem, hogy tudnék néhány jótanáccsal szolgálni azoknak, akik szeretnék, hogy a kutyájuk szófogadó és kellemes társ legyen.

Elöször is néha megkérdezik tölem, hogy mikortól tanácsos kivinni egy kiskutyát a kutyaiskolába. Erre az a válaszom, hogy a lehetö legkorábban, amikor az állatorvos azt mondja, hogy közösségbe vihetö a kutyus. Ez úgy három-három és fél hónapos kort jelent. Egy olyan kiskutya amelyik ilyen fiatalon közösséghez, sok emberhez, sok kutyához szokott, sokkal könnyebben kezelhetö lesz nagy korában is.

Ha ennyire fiatalon kivisszük egy közösségbe úgy tanul meg kúszófolyosóban közlekedni, gerendán menni, parancsra idegen helyen lefeküdni, kutyák között helyesen viselkedni, hogy észre sem veszi. Viszont ugyanezt egy nyolc- tíz hónapos kutyával esetleg csak fárasztó „birkózás” után lehet nagy nehezen elérni. Persze mikor ezt meghallják tölem és nincsenek felkészülve az ilyen válaszra, akkor jönnek a szellemes és kevésbé szellemes kifogások. Érdekes, hogy ha valaki megkézdez engem, magában már borítékolja is a választ és ha ez a válasz nem azonos azzal amire ö számított, – no akkor jönnek az okosságok.

 -Á még nem akarom kivinni, hadd legyen boldog gyerekkora.

 -Ilyenkor még nem akarom ilyesmivel kínozni.

 -Még túl korai, hadd tudja meg hol a helye.( Ezt akkor sem értettem.)

 -Ez a kutya már most okosabb mint én, minek kéne ennek iskola?

 -Stb. stb.

Tehát az a tanácsom, hogy amilyen hamar csak lehet, vigyük kutyaiskolába, hadd szocializálódjon.

Természetesen, ha valakinek a kutyája túljutott ezen a koron akkor sincs baj, de akkor már felmerülhetnek olyan rossz szokások, negatív tapasztalatok amiket nem könnyü kinevelni kedvencünkböl. Nem beszélve a testnagyság és a súly problémáiról.

Egy tízkilós, három hónapos labrador retriever könnyebben irányítható, mint egy huszonötkilós, tíz hónapos növendékkutya. Persze egy ennyire fiatal kutyát nem teszünk ki egy intenzív kiképzés fáradalmainak, a korának megfelelö tanításban részesül a kutyaiskolában.

 


 

AUTÓHOZ SZOKTATÁS:

Tehát tegyük fel, hogy felhívtuk a kutyaiskola valamelyik vezetöjét akinek a telefonszáma szerepel az iskola újsághirdetésében. Ö elmondta, hogy vasárnap reggel kilenc órára menjünk ki az iskolába, ahol szeretettel várnak bennünket. Az itt felmerülö kérdések egyike az, hogy mivel fogunk kijárni.

Ha a közelben lakunk szerencsénk van mert gyalogosan kisétálhatunk. Ha az adott városon belül élünk és kistermetü a kutyánk akkor kerékpárral, a kuyát pedig a kormányra akasztott kosárban tudjuk vinni, én például így szoktam kimenni a jagdterrierremmel.

A legtöbben azonban manapság személyautóval oldják meg a dolgot. Sokszor már itt megbukik az iskolába hordás, ugyanis a kutya, föleg ha már nagy, nem hajlandó beülni a kocsiba. Volt olyan ismerösöm aki a kétéves sarplaninac kutyáját szerette volna kihozni mondván, hogy nem bír vele, majd az iskolában okosodik, de a kutya még sosem ült autóban. Képzeljük el azt a vasárnap reggelt mikor az amúgy is izgatott gazda megpróbálja beültetni az ötvenkilós kutyát amivel különben sem bír.

Mondanom sem kell a kutyát sosem láttuk az iskolában. Ha tehát autóval akarjuk hordani a kutyát legyen az akár kölyök, növendék vagy akár felnött, fokozatosan szoktassuk hozzá. Elöször egy segítö üljön be a kocsi hátsó ülésére amit egy pléddel letakarunk, és próbálja magához csalogatni az állatot.

A motor természetesen ne járjon. Ha bemászott mellé a kutya adjon neki jutalomfalatot és engedje kimenni. Ez már egy jó tapasztalat, amit néhányszor ismételjünk meg. Ha sehogy sem hajlandó bemenni az autóba, a gazda emelje fel és tegye be a segítö ölébe vagy a lábához. Ezt természetesen sokkal elöbb gyakoroljuk, ne az indulás reggelén kezdjünk neki.

Tegyük fel, hogy a dolog sikerült és a kutya örömmel ül bele a jármübe.Ekkor becsukhatjuk az ajtót és beindíthatjuk a motort, ha jól viseli akár mehetünk is egy keveset. Mivel minden kutya más, nehéz lenne megmondani, hogy mennyi idöbe telik míg hozzászokik, de fokozatossággal biztos, hogy sikerülni fog.

Utazás elött figyeljünk arra, hogy a kutya gyomra üres legyen, így nem lesz mit kihánynia, ha esetleg öklendezni kezdene. Némely kutya a kocsi mozgásától rosszul lesz, éppúgy mint sok ember, ezért olyan is lehet, hogy sohasem fog hozzászokni. 

Egyébként a legtöbb kutya élvezi az autózást és minden szoktatás nélkül is hajlandó beülni, ha a gazdájával lehet.

Amennyiben az autózás rendben, és egy segítöröl is gondoskodtunk aki majd a jármüben mellette lesz, szombaton este készítsük össze a felszerelést.

Én a lehetö legegyszerübb eszközöket javaslom.

 


 

NYAKÖRV: Fontos, hogy feleljen meg a kutya méretének és erejének. A legegyszerübb a börböl készült, rajta fémcsattal és lyukakkal. Mikor megvásároljuk, vigyük magunkkal a kutyát vagy mérjük meg a nyak kerületét.

Olyat vegyünk amit a nyak kerületénél szükebbre is tudunk húzni. Ha feltesszük és szorosra húzzuk a két ujjunkat alá kell tudnunk csúsztatni.

Nem érdemes rosszul értelmezett állatszeretetböl túlságosan lazára hagyni, mert akkor az állat esetleg valamitöl meghátrálva kihúzhatja a fejét kikerülhet az irányításunk alól és elszökhet tölünk, arról nem is beszélve, hogy így megtanulja hogyan húzza ki a fejét a nyakörvböl és ezt máskor is megteheti.

A nyakörv készülhet még müszálas vízhatlan anyagból is amin a lyukaknál fémbetét akadályozza meg, hogy az anyag kiszakadjon. Van még a hosszúszemü láncnyakörv amit ugyan lehet fojtóra csatolni, azonban ezt nem ajánljuk, de tehetjük fixre is úgy, hogy az egyik karikát visszahúzva hozzácsatoljuk valamelyik láncszemhez. Így a póráz megrántásakor nem nyelödik el a rántás ereje és a kutya hamarabb megérti, hogy mit is akarunk.

Létezik még rövidszemü láncnyakörv is, ezt a rövidszörü kutyákhoz ajánlják, de ebböl csak olyat vegyünk meg amelyiknél akkorák a láncszemek, hogy a karabiner könnyedén belefér bármelyik szembe, így a karika visszacsatolható lesz.

Kiskutyánál természetesen a nagyságának megfelelö nyakörvet válasszunk, ezt úgyis hamarosan ki fogja nöni. Ne vásároljunk felnött kutyának valót mondván, hogy majd belenö, kiskutya nevetségesen fest kifejlett állatra való nyakörvben.

Esetleg a késöbbiekben szükség lehet szöges nyakörvre is ami a közhiedelemmel ellentétben nem kínzóeszköz, hanem egy nagyon hasznos segítség lehet.

Ezt azonban nem kell az elsö alkalomkor megvenni, majd a kiképzés folyamán az oktató úgyis megmondja, hogy véleménye szerint szükség van-e rá.

Figyelem, sokszor elöfordul, hogy a felszereléseket árusító üzletben az eladó sokféle eszköz megvételére rábeszéli a vásárlót, mondván-késöbb majd szükség lesz ezekre is- a gazdi jóhiszemüen meg is veszi ezeket, aztán mikor kihozza az iskolába felszerszámozott kutyaját akkor szembesül azzal, hogy egyáltalán nincs is rájuk szükség vagy másfajta eszközök kellenek.

Ilyenkor szokták sértödötten mondani, hogy-de hát most vásároltam be ennyi meg ennyi ezer forintért most mit kezdjek ezekkel? Tehát célszerü a felszerelést apránként, tapasztaltabb kutyatartók tanácsát figyelembe véve megvásárolni. Ne feledjük a boltosnak minden eladó. 
Bör nyakörv: 
www.fordogtrainer.com

 

Lánc nyakörv (hosszúszemü): 
www.fordogtrainers.eu

 

Lánc nyakörv (rövidszemü):
www.dogspot.in

 

Müszálas nyakörv (fémlyukú):

 


Szöges nyakörv:
www.happydogtraining.info

 

 


 

PÓRÁZ: Most térjünk rá a második alapvetö kellékre. A póráz legyen 120-150-cm hosszú, legalább 2,5-3-cm széles és legalább fél cm vastag puha anyag amit jól esik megfogni. Anyagát tekintve készülhet börböl, textiböl, müszálból.

Egyetlen szalag a végén fogófüllel. Ez az ami nekünk kell. Láttam már aprószemü láncból készültet bör füllel a végén. Láttam már korbácsszerüen fonottat és úgynevezett kiképzöpórázt amit félbe lehet hajtani és a rajta lévö karikákba akasztani így szabályozva a hosszát.

Én jó szívvel csak az elsöt, a minden sallangtól menteset tudom ajánlani. Ha börböl készült, nézzük meg jól, néha ezek szélei annyira élesre vannak vágva, hogy elvághatják az ember kezét.

Ezen egy dörzspapírral könnyen segíthetünk, ha lecsiszoljuk az éleket. Néha meg, ha két kézzel megfogjuk és meghúzzuk elkezd nyúlni,- ez azért van mert a bört a rostirányra merölegesen vágták fel, erröl egy olyan kutyás „homályosított” fel aki cipésznek tanult,- az ilyet nem kell megvenni.

Az aprószemü láncból készült póráznak csak annyi elönye van, hogy a kutya nem tudja elrágni, kiképzésre alkalmatlan, mert a láncon rossz fogás esik és sokszor lell a tanítás során rövidre fogni.Az efféle póráznak legfeljebb kölyökkutya tanításánál van létjogosultsága, mert a fiatal állatok sokszor próbálgatják rajta a fogaikat.

A fonott póráz nekem sosem tetszett, mert a fonások körti hézagokban könnyen megülhet a sár vagy más szennyezödés. A kiképzö póráznál meg, a kezdö kutyakiképzö könnyen beleakadhat a dupla szárba vagy a rajta lévö karikákba. Néha meg a kutya lép bele.

Most lehet, hogy megköveznek a kutyafelszerelést árusító üzletek tulajdonosai, de én a legjobb, legkényelmesebb pórázomat magam varrtam szövetböl készült redönyhúzó gurtniból, négy réteg vastagságban egyik végén kényelmes fogófüllel, a másikon erös forgóval és karabinerrel. Láttam már biztonsági övböl varrottat is, ami ugyan nagyon erös, de ennek meg az a baja, hogy ha megcsúszik az ember kezében, leégeti róla a bört. Az úgynevezett FLEXI pórázokat felejtsük el, mert alapkiképzésre teljesen alkalmatlanok. 

Bör póráz: 
www.
pet-store.co

 


Müszálas póráz:

www.petsglobal.com


 

Flexi póráz (kiképzéshez nem ajánljuk!):
www.sz-wholesale.com

 

 


 

HÁM: A hám viselésének alapvetö fegyelmezö gyakorlatoknál nincs helye. A kezdö kutya többnyire teljesen irányíthatatlan, ha ezt hordja. Örzö-védö munkánál lehet használni, mert ennél a gyakorlatnál a kutyának ugatnia kell, és ilyenkor jó, ha a légutakat nem szorítja semmi, de elsö alkalomra ezt sem kell megvenni.

Hám örzö-védö munkához:
www.store.ezydog.com

 

 

Tehát ott tartunk, hogy van egy megfelelö méretü nyakörvünk,és egy sima pórázunk. Ha vasárnap reggel kilenc órára visszük a kutyánkat akkor szombaton este már ne adjunk enni neki.

Ha nagyon fiatal akkor esetleg csak egy keveset, a szokásos adagjának egyharmadát- felét, vasárnap reggel pedig egyáltalán semmit. Tekintsük alapszabálynak, ha mozgatni akarjuk a kutyát, ezt mindig ÜRES GYOMORRAL tegyük.

 

Viszont szereljük fel magunkat JUTALOMFALATOKKAL: A jutalomfalat a kiképzésben rendkívül fontos. Ezzel erösítjük meg kedvencünk általunk kívánatosnak tartott viselkedését.

A jutalomfalat soha ne legyen száraz táp vagy kutyakeksz. Mint neve is mutatja a kutya valóban jutalomnak kell, hogy érezze. Fontos kívánalom, hogy ne kelljen rágnia, a kutya egyben, rágás nélkül egyetlen pillanat alatt lenyelhesse.

A mérete igazodjon az állat méretéhez, nem az a cél, hogy kedvencünket hamar jóllakassuk hanem, hogy újabb és újabb gyakorlatok végrehajtására ösztönözzük.

Melyik a legjobb?Én a virslit, fözökolbászt, keménysajtot találtam a legmegfelelöbbnek, de volt nálam egyszer egy spániel, rá a fött sertésmáj hatott igazán.

Az elöbb felsoroltakat célszerü otthon kipróbálni, hogy melyikre reagál legjobban a kutya, melyiket akarja a legvehemensebben elérni. Persze egy jó kutya, föleg a nagyobb testüek mindenre úgy vetik rá magukat, hogy öröm nézni.

A falatoknak érdemes egy jutalomfalattartót vásárolni amit az övünkre akaszthatunk, vagy egy övtáskát,(hasi-tasit) fecsatolnunk.

 

Amit még ajánlanék, az a JÁTÉKSZER. A jutalomfalat és a simogatás mellett ezt is jutalmazásként lehet használni. Itt elsüsorban labdára, és kisméretü úgynevezett hurkára gondolok. A labda lehet teniszlabda, vagy ha nagyon erösen rág az állat, akkor tömör gumi.

Ezzel azonban vigyázni kell, mert nagyon nehéz és ha eldobja az ember a kutyát is eltalálhatja. Ne vigyünk az iskolába sípoló gumisünt, gumicsirkét, vagy labdát. A sípolás megzavarja a többi kutyát, és akaratlanul is tönkretehetjük más kutyások kiképzésben elért eredményeit. 

Teniszlabda:

 

Tömör gumilabda:

Hurka:

 

Amennyiben kilenc órakor kezdödik a kiképzés, legyünk a helyszínen legalább fél órával elöbb. Ne az utolsó pillanatban érkezzünk meg jó magyar szokás szerint és föleg ne késsünk el. Vegyük ki a kutyát az autóból és vigyük el sétálni az iskolán kívül. Itt az idegen környezet és a sok szag hatására valószínüleg elvégzi kis és nagydolgát.

Sok vitánk volt már emiatt a kezdö kutyásokkal, mert ha felszólítjuk öket, hogy vigyék el sétálni a kutyát nagy hangon bölcselkedve mondják, hogy egész éjjel szabadon volt, meg hogy gyalog jöttünk nem kell neki, aztán alighogy elkezdödik a foglalkozás kedvencük begörbíti a hátát és jókora gözölgö kupacot helyez el a kiképzöterület kellös közepén.

Innen ugyan mindenkinek saját magának kell elvinnie a kupacot, de a szag ottmarad és aznap minden kutya megáll ott szimatolni és a szag a többieket is dolguk elvégzésére ösztönzi.

A séta végeztével bemehetünk az iskola területére. Itt, ha mégis megtörténik a baleset senkit sem fognak lehordani a sárga földig, de legalább láthatják a többiek, hogy mi megtettünk minden tölünk telhetöt, hogy kutyánk odakint végezze el a dolgát.

Tehát minden ISKOLAI FOGLALKOZÁS ELÖTT SÉTA. Arra még szeretném felhívni a kankutya tulajdonosok figyelmét, hogy ne engedjék meg, hogy kedvencük levizelje az akadályokat, a ház bejáratát, a tujákat, a kúszófolyosót, stb. Egy tapasztalt gazdának látnia kell, hogy kutyája üríteni szeretne vagy csak területet jelölni. Amennyiben látják, hogy szimatol és a lábát próbálja emelni pórázánál fogva húzzák egy félreesö helyre, mondjuk a kerítéshez és várjanak. Ha valóban a szükség készteti, ott is el fogja végezni a dolgát, ha nem akkor már nem is próbálkozik azon a helyen, mert ott nem akar jelölni. A kutya vizeletszag nagyon penetráns és ha nem muszáj, nem szeretjük szagolni.

 


 

RUHÁZAT: Az öltözködésröl csak annyit, hogy a kutya bizony hajlamos összeugrálni, besározni, összenyálazni, összeszörözni az ember ruháját. Az is lehet, hogy ezeket a „bünöket” nem a mi kutyánk, hanem valaki másé követi el. Ezért kutyaiskolába tartós, sok mosást kibíró lehetöleg sötétebb, semmiképpen sem fehér színü ruhában menjünk. Öltözködjünk rétegesen, mert a gyakorlatok során ahogy mozgunk kimelegedhetünk és ilyenkor fokozatosan levethetünk egy kabátot, melegítöfelsöt, pulóvert. Lábbelink az idöjárásnak megfelelö kényelmes zárt cipö, bakancs, esetleg csizma legyen. Nyitott lábbelit papucsot, szandált nyáron se viseljünk.

 


 

Végezetül még egy intelem: A DEMOKRÁCIA A KUTYAISKOLA BEJÁRATÁNÁL VÉGET ÉR!!! A kutyaiskolába belépve minden résztvevö köteles a kiképzést vezetö személy utasításait maradéktalanul betartani. Ez túlságosan veszélyes helyszín ahhoz, hogy mindenki azt csinálja, amihez kedve van. Mindenki felelös a kutyája által okozott kárért. A kiképzést vezetö személyeknek nemcsak joga, de kötelessége is rendet tartani.

Ajánlom ezt a kis írást nemcsak a kezdöknek, de a régi kutyásoknak is. Öszintén remélem, hogy írásom segítségül szolgál minden gazdának a kezdeti lépésekben és örömmel hozza majd ki kutyáját az oktatásokra.

 

Vörös Gyula kiképzésvezetö

 

bog 1